Richard Speight Jr. interjú
Mennyire volt szórakoztató, hogy az első rendezői élményedet olyan emberekkel élted át, akiket ismersz?
Rohadt fantasztikus volt. Elképesztő élmény. Sosem csináltam hasonlóan kimerítő vagy érdemes dolgot. Egy csapat ember volt, akiket megismertem az évek alatt és dolgoztam velük egy másik minőségben. Hogy helyet cseréljünk és csapatba fejlődjünk csinálni valami mást ugyanabban az univerzumban, idegőrlő és fantasztikus volt egyszerre. Remek élmény volt. Ők a legszívélyesebb és legbarátságosabb emberek. Sok beszélgetés volt arról, hogy "Mikor fogja Jared felgyújtani a nadrágodat?" vagy "Milyen pitét fog Jensen az arcodba vágni?". Nem hogy meg fognak-e tréfálni, és kiscsúfolni az erőfeszítéseimet, hanem hogy mikor és hogyan.
És tudod mit? Sosem történt meg. Isten áldja a srácokat. Úgy döntöttek, nem lékelik meg a hajót, amit én nagyon-nagyon értékelek. Talán ez volt a legrosszabb dolog az egészben. Talán ez volt a tréfa. A tréfa a tréfák hiánya. Mert annyira fel voltam készülve hogy tesznek valamit - félbevágják a székem, hogy amikor leülök, leesek a földre, vagy elégetik a jegyzeteim. Csak annyit tudok, hogy arra gondoltam, bármelyik pillanatban megtörténhet és sosem történt. Valójában egy ponton Jared azt mondta: "Tudod, úgy érzem, ki kéne csesszek veled, mert annyi ember gondolja, hogy ki fogok.". És én tréfásan azt válaszoltam: "Lepd meg őket. Ne tedd, és mondd, hogy megtettük."
Talán csak a következő alkalomra tartogatják, amikor rendezni fogsz.
Ez lenyűgözőnek hangzik és harapd le a nyelved.
Sam képzeletbeli barátja tér vissza az epizódban. Milyen a rész tónusa?
Ez leginkább két árnyalatú epizód, mint a black-and-tan sör, mert sok szórakoztató része van, és sok humor került az epizódba a képzeletbeli barát körül, akit Nate Torrence játszott ragyogóan, egy millió műsor TV-s veteránja. Ugyanakkor nagyon kedves és őszinte. Látjuk a fiatal Samet és kicsit többet tudunk meg az életéről, mint úton lévő fiatal srác és látjuk a kapcsolatát a képzeletbeli barátjával, Sullyval. Aztán látjuk, miért találkoznak újra, mint felnőttek - vagy legalábbis Sam felnőtt - és megtudjuk, milyen szituáció hozta őket össze és miért van szükségük egymásra még egyszer, egy egyedi, de hasonló módon. Ez egy nagyon szórakoztató, vicces rész, de egyben nagyon kedves és megmozgató számomra.
Szóval szerintem az emberek benne vannak egy mókás körben, mert ez nem csak választ egy utat és végigszáguld rajta. Megfordul egy csomó egyedi helyzetben és vannak bevált elemei, amik a Supernaturalt Supernaturallá teszik.
Úgy érzem, bármilyen őrült dolog is történik a Supernaturalban - és nem kevés van belőlük - amikor az érzelem ott van, akkor a legigazibb önmaga.
Teljes mértékben. Azok a srácok, Jared és Jensen tudják, hogyan kell letenni egy repülőt. Nem számít, mennyire messze megy a történet az adott évad átívelő mitológiáját tekintve, ők mindig szilárd talajt találnak és mindig visszahozzák a műsor alapelemeit - ami szerintem nagyon lenyűgöző. Az írók nagyon jó munkát adtak nekik, amivel játszhatnak. Jenny Klein eldobta ezt a forgatókönyvet, a fiúk pedig kiütötték a pályáról.
Amellett, hogy az epizód Samre és Sullyra fókuszál, a nagyobb cselekmény a Sötétséggel megjelenik vagy nem annyira?
Ó, teljes mértékben. Nem hiszem, hogy tudsz csinálni egy Supernatural epizódot anélkül, hogy érintenéd valahogy. Most nem ez volt az epizód magja, de áthatja, hogy mi folyik a nagy képben és ez hogyan hat a fiúkra, együtt és külön. Szóval teljes mértékben benne van, bele van vonva a történetszálba - azon a módon, ahogy a karakterek egymáshoz kötődnek.
Mivel ez volt az első TV-s rendezői tapasztalatod, mi volt a legmeglepőbb dolog, amit tanultál?
Soha nem csináltam ennél fárasztóbb dolgot, és ezt a felkészülés első napjától értem. Ott vagy, komoly döntéseket hozol, az anyagodat és a tervedet rakod össze, és csak ott vagy, még mindig ott vagy, addig a pillanatig, amíg csomagolsz az utolsó este. Folyamatosan egy labdát egyensúlyozol. Minden izmodat - minden kreatív izmodat használod, minden parancsnoki izmodat, minden döntési izmodat egész nap, amíg felkészülsz és forgatsz. És ebben benne vannak a hétvégék, mert hétvégéken sincs állásidő. Csak a következő hétre készülsz. Ez volt az egyik leg-mindent-magába-foglalóbb, legkimerítőbb dolog, amit valaha csináltam.
De ahogy mondtam, a legérdemesebb is. A legfantasztikusabb dolog, amibe valaha bevettek. Remekül szórakoztam! Imádom ezt a műsort. Imádom azokat az embereket. 10 évem van benne. Szeretek mindenkit, aki benne van. A teljes csapat nagy hatással van rám. A convention világ miatt soha nem tudtam nem kötődni a műsorhoz, szóval nagyon közeli barátaimnak tartom őket. És a stábot a legtehetségesebb embereknek tartom a szakmában, mert ez nem az első rodeóm. 25 éve vagyok forgatásokon, és ezek az emberek lenyűgözőek. Nézni őket, ahogy minden nap teszik a dolgukat ilyen magas szinten, fantasztikus.
Az egy más állatfajta, amikor bemész megcsinálni a jelenetedet, mert aggódsz miatta és a pillanatod miatt, és hogy mit csinál a pillanatod azzal a jelenettel. De amikor rendezel, az epizódod miatt aggódsz. Sokkal nagyobb dolog emiatt aggódni. Szóval ez mindent magába foglaló, és megköveteli hogy a legjobb formában légy az egész idő alatt, mindig. Szerencsés véletlen, hogy a TV-ipar legjobb emberei támogattak. Az első rendezői élményemet olyanná tették, amit sosem fogok elfelejteni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó