Lobbiztam érte. Régóta szerettem volna TV-epizódokat rendezni. Nem fognak epizódokat adni neked, csak mert szeretnél rendezni, mert akkor bárkinek adhatnának, szóval ki kellett járálnom és bizonyítani magam. Amit tettem, hogy írtam és rendeztem egy rövidfilmet, aminek a címe America 101 volt, ami elérhető az iTuneson, és a teljes 2013-as évet a filmfesztiválok hálózatában töltöttem ezzel a filmmel. Több mint 30 fesztiválon vetítették le az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában. Nagyon sikeres útja volt.

Innen felkapott egy reklámprodukciós cég New Yorkban, a QuietMan és velük betörtem a reklámvilágba, más termékek mellett egy halom reklámot rendeztem a Pepsinek 2014-ben és minden alkalommal, amikor rendeztem valamit, elküldtem Bob Singernek és Phil Sgricciának és azt mondtam: "Itt a rövidfilm, amit csináltam. Itt vannak a díjak, amiket nyertünk. Itt a reklám, amit épp rendeztem. Itt van, hány online megtekintést kapott." Folyamatosan küldtem nekik, hogy tudják, nem csak mondtam, hogy szeretnék rendezni, hogy halljam a saját hangom. Komolyan gondoltam, kijáráltam és megcsináltam egymagam, hogy bizonyítsam nekik, megérdemlek egy kis részletet a műsorukból.

Az igazság az, hogy egy olyan műsorról beszélünk, ami nagyon bonyolult, nagyon tekervényes történetekkel, a rajongók által nagyon jól ismert karakterekkel, szóval mindent, amit csinálsz, mikroszkóp alatt fogják megvizsgálni és nagyon, nagyon, nagyon meghatározó rendezők - párat megnevezve Tom Wright, John Badham, Bob Singer, Phil Sgriccia - rendezték következetesen ezt a műsort, és rendezték fantasztikusan, szóval nem keresnek új arcokat. Nekik az, hogy adtak egy lehetőséget, egy szívesség hogy játszhatok a nagyok ligájában és két év rendezés, az anyagaim elküldése, a velük való tárgyalás, a Warner Bros.-al való tárgyalás, a velük való munka, Jeremy, Bob, Phil és a Warner Bros. döntéshozói végül úgy gondolták itt az én időm és az egy fantasztikus telefonhívás volt.

 

A csíny-dolog annyira sokszor jött fel, és rajtam kívül mindenki számára kiábrándító, hogy a fiúk nem követtek el ellenem csínyt. Most nem mondhatom, hogy nem aggódtam emiatt, amikor a műsorba mentem, mert aggódtam, mert mindenki erről beszélt. Nem arról beszéltek, hogy a fiúk vajon megtréfálnak-e, arról beszéltek, hogy mikor és hogyan, szóval egyértelműen lábujjhegyen jártam, de igazság szerint a fiúk bántó helyett teljesen segítőkészek voltak a folyamat alatt. Nagyon szívélyesek voltak, hagyva hogy bejöjjek a műsorukba, a forgatásukra és hagytak rendezni. Nagyon értékeltem a támogatásukat, remek tréfacsinálók helyett remek haverok voltak és ezt értékeltem.

És hogy ez a Supernatural volt, hogy a rendezői debütálásom a Supernatural volt fantasztikus, mert ismerem a stábot. Találkoztam már velük, az elmúlt 10 évben velük lógtam. Ismerem a műsor történetét, a cselekményt. Nagyon-nagyon jól ismerem Jaredet és Jensent, szóval amennyire csak lehetett, közel volt egy otthonhoz. Remek, meleg, barátságos forgatás volt számomra az első epizódom rendezése.

 

Feltétlenül. Egy dolgot nem kellett kezelnem, amit Jensennek igen, nem kellett magamat rendeznem. Nem szerepeltem az epizódban. De mindketten nagyon szívélyesek voltak megosztani a tudásukat, mert nem igazán tudod, milyen rendezni egy epizódot, amíg nem rendeztél egyet. Többször leültünk Jensennel, hosszan beszélgettünk Mishával, arról hogy mit éreznek úgy hogy jól csináltak és mit rontottak el, mit csinálnának újra, ha megtehetnék.

Tudod Jensen mostanra több epizódot rendezett már, és tapasztalatból beszél mindegyik munka pozitívumairól és negatívumairól, szóval ez egy soha véget nem érő tanulási folyamat amikor rendezel, mint ahogy soha véget nem érő tanulási folyamat az is, ha játszol, de legalább pár elsőkézből származó beszámolót kaphattam a csatatérről, hogy úgy mondjam, srácoktól akik úgy csinálták mint én, abba a székbe való útjukat végigdolgozták.

 

Ami szerintem szórakoztató és különleges ebben az epizódban hogy illeszkedik azok közé a vicces, kreatív, formabontó stílusú részekbe, amiről a Supernatural ismert és amit a rajongók nagyon élveznek és értékelnek, de ugyanakkor nem hagyja el a szívét. Nem veszíti el azt, ami ezt a műsort természetfelettivé teszi, és sok mély, lélekkel teli pillanat van ebben a részben, amit öröm volt filmezni és szerintem nagyon szórakoztató lesz nézni.

A kapcsolat, ami Samnek van Sullyval mind fiatalon és felnőttként, nagyon különleges és egyedi ebben a világban. Látni a kemény vadász Sam Winchestert felfedni a kicsit érzékenyebb oldalát és látni hogy Sam hogyan lett fiúból férfi hogy úgy mondjam, a vadászvilágban - szerintem nagyon szórakoztató lesz a rajongóknak és annyira szépen formálta meg Jared és Dylan is, a fiatal férfi, aki a gyerek Samet játszotta.

És a vendégszereplő, Nate Torrence, aki Sullyt alakítja fantasztikus, annyira remek abban hogy szórakozást és életet lehel a mókás és érdekes szerepébe, ugyanakkor szívet és lelket hoz a karakterbe, ahogy visszatér annyi év után hogy elérjen valakit akinek egyszer a mentora volt és most neki van szüksége segítségre tőle. Szerintem ez tényleg különlegessé és egyedivé teszi a kapcsolatot a Supernatural világában. Jenny Klein csodálatos munkát végzett. Remek forgatókönyvet írt, tele remek karakterekkel és Jared és Jensen mint mindig, ragyogó munkát végeztek, kapcsolódva az új archoz és fantasztikus pillanatokat alkotva.

 

Úgy érzem kettejük közül nyilvánvalóan Sam az érzékenyebb srác, és Dean lassabban azonosul ezzel az egész koncepcióval, ez pedig szórakoztatóvá teszi a képzeletbeli barát és Dean kapcsolatának felfedezését, mert míg Samnek egy ismerős hely ott lenni, de Deannek ez teljesen ismeretlen és feltérképezetlen víz, kezelni valakit aki olyan szinten ismeri a testvérét, ahogy ő nem. Szerintem egy különös módon egy verseny van itt, ami nagyon egyedivé és szórakoztatóvá teszi.

 

Vannak benne elemek a nagy történetfonalból is és a Sötétség is érintve lesz ebben az epizódban. Misha nem tűnik fel ebben a részben, ez van, szóval minden óriási Castiel rajongó érzelmileg felkészülhet a távollétére. De a központi történet, az évad átfogó íve és mitológiája jelen van, és az epizód sok központi jelenetére vonakozik és vezeti azokat.

Sok ilyen volt. Két jelenet különösen remek volt. A jelenet, mikor Sully először felfedi magát Samnek, felnőtt Samnek, azt a jelenetet fantasztikus volt forgatni. Jared, Jensen és Nate olyan magas színvonalon tették a dolgukat, és kellemes mennyiségű könnyedséget hoztak a sorozatba. Ugyanakkor technikailag kihívás volt, mert bizonyos pontokon Sullyt csak az egyik testvér látja, máskor meg mindketten, illetve egyikőjük sem, szóval a forgatás sok érdekes kihívást biztosított. Egy másik jelenet is hasonló kihívásokkal rendelkezett, de nem fogok beszélni róla, mert nem akarom elrontani. Szerintem ha megnézitek az epizódot, tudni fogjátok, miről beszélek.

 

Szerintem ez egy nagyon-nagyon jogos kérdés, és tudom hogy az összes rajongó, akik szeretik Gabrielt és szeretnék hogy visszatérjen a szívük mélyén nem akarják hogy megválaszoljam ezt konkrétan mert az szívfacsaró lenne vagy elrontaná. Szóval csak annyit mondok, hogy szerintem Gabriel bevonásának sok értelme lenne és szerintem Gabriel kint van valahol, nagyon figyelve az eseményeket és hogy történet szempontjából ez hova visz minket, csak várjuk ki és meglátjuk.

 

Nyilvánvalóan imádtam a Changing Channels epizódot, ahol a Trükkös felfedi hogy ő Gabriel arkangyal. Szerintem az egy remek terv volt megírásában és rendezésében. Színészi szempontból a legjobb ajándék, mert milyen gyakran játszhatsz el két karaktert nem csak egy epizódban, hanem egy jelenetben főleg ha vendégszereplő vagy és nem is te vagy a műsor főszereplője. Nem kapod meg ezt a fajta lehetőséget, szóval én egy gyerek voltam a cukorkaboltban. És az epizód kiállta az idő próbáját, nagyon népszerű lett a rajongók körében szerintem emiatt. Annyira kreatív volt, annyira okos, ahogy összemixelték a TV-műsorokat és aztán a nagy felfedés.

Ugyanúgy nagy rajongója vagyok Robbie Thompson epizódjának, melyben visszahozták Gabrielt a 9. évadban (Meta Fiction). Gabrielt játszva soha nem volt sok interakcióm Misha Collinsszal/Castiellel. A jeleneteim mindig a fiúkkal voltak vagy más karakterekkel, szóval hogy Mishával dolgozhattam, azok a jelenetek a kocsiban, a benzinkúton, a boltban nagyon szórakoztatóak voltak és annyira érdekes volt látni hogyan keltek életre.

És imádom a módját, ahogy Robbie felvezette Gabriel visszatérését. Castiel tette fel azt a kérdést, ami felmerült a megjelenésemmel kapcsolatban: Tényleg halott vagy? és Gabriel válasza erre számomra ravasz, de teljesen egyértelmű. A felhúzott szemöldök és az önelégült mosoly nekem olyan, mintha hangosan beszélne, hogy visszatért, a közelben van, figyel, élvezi a helyzetet és eldönti, mikor száll vissza a játékba.

 

Kérdés nélkül a rajongók megingathatatlan támogatása. A műsoroknak vannak rajongóik. A rajongók az oka, miért maradnak a showk műsoron, de még soha életemben nem láttam egy tv-műsor rajongóit ekkora szenvedéllyel és támogatással menetelni. És bizonyára ezt elsőkézből tanusíthatom, mikor elmegyek a conventionökre, de ha megnézed a netet, a Twittert, megdöbbentő hogy a rajongók mennyit hajlandóak megtenni ezért a műsorért, mert ennyit jelent nekik.

A Supernaturalban egyedi a kémia. Jared és Jensen testvéreket játszanak. Jared és Jensen úgy viselkednek a forgatáson, mint a testvérek. Ez a két srác olyan közel állnak egymáshoz, ahogy még nem láttam két színésztársat. A viselkedésük valódi, és ez átitat mindent, ami a műsorban történik. Közel állnak a stábhoz. Ők mind barátok. Hihetetlenül szívélyesek a vendégszereplőkkel. Tudom, én is vendégszereplő voltam, és amikor feltűnsz és nem ismersz senkit, ezek a srácok barátságosak. Elvisznek téged az "otthonukba", ami a forgatási helyszínük és teljes tisztelettel bánnak veled és ez a legjobbat hozza ki belőled, mert megszeppenve lenni, távolságtartást érezni sosem a legjobb, ha próbálsz előadni. Ezek a srácok pont az ellenkezőjét csinálják, hogy mindenki belső embernek érezze magát.

Ez kihat a rajongókra. Elérik, hogy a rajongók belső embernek érezzék magukat. Szóval bárki, aki elmegy egy conventionre, nem azt érzi, hogy kifizetett egy halom pénzt hogy egy színész mellett álljon és kapjon egy fotót, úgy érzik, kaptak egy élményt, egy összeköttetést Jareddel és Jensennel, Markkal, Mishával, velem, Rob Benedicttel, Matt Cohennel, az összes emberrel, akik feltűnnek a conventionökön. Szóval ez a mellékes élet, ami ennek a műsornak van a conventionök által csak megszilárdítja a szeretetüket és a kapcsolatukat a műsorral ami már magában egyedi, de még egyedülibbé válik, amikor rájössz hogy ami a forgatáson, az a való életben is ugyanúgy játszódik le. És ez teszi szuper-egyedivé és vonzza ezt az egyedi rajongói bázist ami egyértelműen a legtámogatóbb embercsoport, akik valaha összeverődtek egy tv-show miatt.

Most egyetlen dologra fókuszálok, a Kings of Conra. Valójában épp Rob Benedictet bámulom, mert ebédelünk... mert a Kings of Conon dolgozunk. Erre összepontosítunk jelenleg teljesen. Megírtuk az epizódokat, és az év elején elkezdjük megvalósítani. Alig várjuk, hogy összerakjuk, fusson, és kikerüljön azokhoz az emberekhez, akik segítettek összerakni és támogattak minket a közösségi finanszírozásban, szóval buzgón szeretnénk megcsinálni. A gyártás előtti rész korai szakaszában vagyunk, szóval az összes energiámat ez köti le.